A ház mögött van egy nagy kertem, csodájára jár az egész falu, olyan szép és rendezett. Ez nemcsak az én érdemem, ennyi munkát egyedül nem is bírnék. Tomi, a szomszédom, gyakran segít nekem, egész éven át együtt kapáljuk az epret, szórjuk a sorok közé a szalmát, majd hajlongunk az érett gyümölcsök felett. Hintjük a salátamagot, ültetjük a paprika és paradicsom palántákat; ilyenkor Tomi mossa el a tejfölös poharakat a kerti csapnál, majd csinos tornyot épít belőlük, és felteszi a pajta polcára.

A hajnali fülledt párában együtt szedjük az uborkát, nevetve szopogatjuk az ujjunkat, ha megszúrja a tüskéje, amit később kefével dörzsölünk le róla, hogy azután jó szorosan, igazi művészi munkával a befőttes üvegekbe gyömöszöljük. Tomi hordja be a kamrába a savanyúsággal telt 5 literes üvegeket, neki meg se kottyan ekkora súly. Együtt tépjük a tőről a zöldborsót, együtt pucoljuk ki a hüvelyből a kövérre duzzadt, édes szemeket késő délután a lugas hűvösében. A kisdinnyékre csillagot, napot, holdat és virágot rajzolunk, és augusztusban, mikor már strandlabda méretűre duzzadtak, jóízűen megesszük őket. A legszebbeket lefotózzuk, de a képeket rendszerint elfelejtjük előhívatni. Munka közben sokat beszélgetünk mindenféléről, mert Tomi mindenhez hozzá tud szólni egy kicsit, és gyakran megnevettet. Ezért is szeretem őt már három éve. Tomi nem szép, még csak nem is jóképű, de ha belép valahová, vibrál körülötte a levegő, és egyszeriben mindenki elfelejti búját-baját.

Tomi lovakat tenyészt. Gyakran nézem a kerítésre támaszkodva, ahogy betöri a makrancos csikókat, a combjával keményen szorítja a hátukat, és futtatja őket a hátsó kertben, ilyenkor az izzadság a lovak farán és Tomi homlokán is csillog. Átöleli az állatai nyakát, és a fülükbe suttog, de nem árulja el, miket mond nekik. A kertjeink között egy villanypásztor van kifeszítve, mondogatom is neki, amikor reggelente kihajtja a jószágokat, hogy egyszer elszabadulnak, és letapossák a növényeimet. De ő csak nevet, és azt mondja, intelligens állatok nem csinálnak ilyet. Néha napokig vigyáz másokéira is, jön és bedugja a fejét az ajtómon, megyek egy új napközisért, velem tartasz? - kérdezi, én felülök mögé, és együtt lovagolunk a kertek alatt. Szorosan ölelem Tomi derekát, mert úgy érzem, szinte elszállok a boldogságtól. A szerelmemről a faluban, Tomit kivéve, mindenki tud, mert a tapasztalt öregek elől nem lehet az ilyesmit eltagadni, a szemünk elárul minket. Szép pár lennétek, Gigikém, mondogatják nekem szombat reggelente a kisboltban, amikor a megrendelt kenyérért megyek, vagy ha a postán állok sorba a csekkekkel, de én csak mosolygok, és nem felelek. Mit is mondhatnék?

 Ez a nyár nagyon száraz, gyakran kellett öntöznöm, hogy ne száradjon ki minden növényem, de ma végre sötét fellegek érkeznek nyugat felől, enyhet adó eső ígéretétől terhes a levegő. Éjszaka nagy vihar kerekedik, jéggel és áramszünettel. Reggel riadtan szaladok ki a kertembe, hogy megnézzem, milyen pusztítást végzett a szél és a jég. De nem a vihar dúlta fel, Tomi lovai ácsorognak ott egykedvűen, farkukkal hessegetik el a legyeket, és a letaposott növénykéimet legelik. Az eprek, paprikák, paradicsomok, és minden más is a földig hajolt a paták súlya alatt, fejüket bánatosan lógatják a sárba, termésük kilapítva aszalódik. Tűnés, tűnés a kertemből, hess, hess! - kiáltozom, és szaladok a lovak felé, akik épp a dinnyék között ácsorognak. Bokáig süllyedek a sárban, és kicsordul a könnyem is, ahogy az édes, piros húsukat a sárba eresztő gyümölcsök között lépdelek, amikor a barackfa alatt megpillantom az egyetlen, épen maradt dinnyét. Szeretettel simítom le a sarat róla, és megfordítom, hogy letépjem a tőről, amikor hirtelen világoszölden és árulkodóan előbukkan a régen belerótt vallomás: Szeretlek Gigi.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.