A szakállas remete vagy a vén hülye. Így hívták őt a faluban, ám ő erről semmit sem tudott. Ha tudta volna, akkor sem érdekelte volna különösebben. 26 éve már, hogy kizárta a külvilágot, felment a hegyekbe, és maga mögött hagyott családot, vagyont. Rönkökből kalyibát tákolt, veteményest gondozott a háta mögött, és a tóra járt vízért. A fia 4 éves volt ekkor, felnőve magába szívta az egyezményes hallgatást, és sosem kérdezte, hol van az én apám, miért nincs velünk.

A felesége belebetegedett a magányba, és néhány év múlva egy álmos hajnalon eltávozott, fiát a beteges édesanyjára bízva. Az keményen küzdött a nevelésével, de hamar feladta, nem öregasszonyoknak való hivatás ez, és inkább elköltözött a másvilágra. A fiú nevelőszülőkhöz került, tanult szorgalmasan, és szakmát szerzett. A kovácsok gyöngye, így hívták a tanyákon, ahol a fájós lábú lovak megmentőjeként akár éjszaka is keményen, fáradhatatlanul ütötte a vasat, formálta és hajlította, és boldogan figyelte, ahogy a sánta pej újra keményen húzza az ekét. A hála nem érdekelte. Az állatok nyelvét beszélte, emberekkel nem értett szót, hallgatag volt, majdnem mogorva. Ám ez senkit sem bántott, amíg az állatoknak jól ment sora, nem kérdezték, mi lelte. Fiatalon nősült, ez az élet rendje. A felesége tenyeres-talpas parasztleány, menekült a földekről, csak kapát ne lásson még egyszer az életben. Sok volt a gazdaság, rengeteg a jószág, jól ment az üzlet, nem kellett a földeken izzadnia. Reggelente korán kelt, mert nem volt lusta asszony, csak a vetést, gyomlálást nem szívlelte. Magot szórt a baromfiak, kukoricát a disznó elé, és patyolat rendbe vágta a házat. Kisfiát magán cipelte, oldalára kötve, mint egy örökké álmos, néha lármázó zsákot. Amikor már menni tudott, hagyta, hadd szaladjon a tyúkudvaron át az apja után. A kerítésen túl úgysem jut. Mikor már fiú formája volt, megtanulta kinyitni a kiskaput, és sokáig csatangolt a mezőn, az erdő mentén, a szántásban, és a derékig érő vetésben, a szeptemberi porzásban a torzs közt. Mind messzebb merészkedett, bevetette magát az erdőbe, szamócát evett, taposta az avart és leste a vadakat. Mikor a gyomra és az alábukó nap figyelmeztette, hazament, és az asztalhoz ült, mintha sose lépett volna ki a kapun.

Egy nap nem ért haza napnyugtára, és az édesanyja nem találta őt a levesestál mellett. Végigkiáltozta a tyúkudvart, és a falut utána, hiába. Mind többen csatlakoztak hozzá, hogy segítsenek a keresésben, mert a falusi ember magának való, de a szükségben leteszi a fakanalat és a kaszát. Másra nem számíthat itt az ember, mint magára, és a szomszédokra. Már túljutott a nap a horizonton, mikor a kovács is megérkezett az egyik tanyáról, és csatlakozott a keresők csoportjához. Le sem tette a súlyos kalapácsot, csak megtörölte a homlokát, és beállt a menet élére. Útjuk a hegynek, az erdő felé vitt, a sötét lombok közé kiáltották a gyerek nevét. A megbúvó vadak közt egyre mélyebbre jutottak, el egészen a kis tóig. A nádas közt a holdfény megcsillant a vízen, és a parton egy furcsa alak görnyedt egy apró test fölé. Pofozta és nyomkodta, nem vette észre a közeledő hordát. Nézzétek a vén hülye, megöli a gyereket, kapjátok el, kiáltotta egy, visszhangozta húsz. Mind a vízhez rohant, élen a kováccsal, aki a kavargó tömegben meglengette a súlyos kalapácsot, és lesújtott. A szakállas remete némán fordult a földre, majd lassan az iszapos partról a tóba csúszott, betört fejéből a vér sötét foltként úszott a felszínen. A kis csavargó csuromvizes teste megremegett, karjával a fölébe magasodó apja nyakába kapaszkodva a fülébe súgott. Játszottam, és beleestem, ígérem, többé nem fordul elő. Még egyet köhögött, és átköltözött az angyalokhoz. Megsiratták, és eltemették, de gyorsan el is feledték, mint egy rossz, múló álmot, és ő maga sem tett volna másképp. Mert a falusi élet kemény, és a magány öröklődik.  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.